2014. szeptember 19., péntek

Gyors munka (bolgár népmese)

   György napján már kora reggel útra kelt a sündisznócska. Ment, mendegélt le a hegyről, elhaladt a kunyhó mellett, ahol Róka asszony lakott.
   – Szép jó reggelt, Róka asszony! Hogy szolgál az egészséged?
   – Bizony rosszul, nagyon rosszul! Beteg vagyok, Fürge Sünke!
   – Mi bajod van, Róka asszony?
   – Három napja beteg vagyok, kivert a láz, nem alhatok. Kiszáradt az ínyem, torkom, nincs ki nekem vizet adjon. Fürge kis Sün, szépen kérlek, hozz nekem egy csupor vizet! Fogd a rózsás, tarka csuprot, eredj vele le a kútra! Aztán siess vissza, gyorsan, majd elpusztulok szomjamban!
   – Meglesz, meglesz, Róka asszony! Máris megyek, hozok vizet! Csak te várj rám türelemmel, mert sietni nem szeretek.
   Fogta Sünke azt a csuprot, ballagott a hűvös kútra. Ment, mendegélt, meg-megállott, leült kicsit megpihenni. Elnézte a kaszásokat, hallgatta a kasza-pengést.
   Megszáradt a kövér széna, szénaboglyák illatoztak.
   Hát ahogy megy Fürge Sünke, találkozik a Medvével.
   – Hová sietsz, Fürge Sünke ? Várj egy kissé! Pihenj egyet!
   – Igazad van, Medve asszony! Minek is így nyargalászni? Nincsen annak semmi haszna. De a Róka asszony beteg. György-nap reggel voltam nála, ő küldött el hideg vízért, le a kútra, arra tartok.   Sietnem kell őmiatta. Hát te hogy vagy, Medve asszony?
   – Rosszul bizony, nagyon rosszul. Éretlen volt még a körte, amit tegnap este ettem, hitvány vackor.
Megfeküdte a gyomromat.
   – Úgy kell neked, mért siettél ? Mért nem vártál, míg beérik ? Sietségnek semmi haszna. Mondok egyet, Medve asszony! Térj be most a Rókánéhoz, én is odamegyek aztán, vizet hozok, hideg vizet. Te is ihatsz egy-két kortyot, elmúlik a gyomorfájás.
   Úgy is tett Medve asszony. Bekopogott Rókánéhoz, Fürge Sünke gurult tovább. Ment, mendegélt, meg is állott, meg-megállt pihenni sokszor.
   Közben megérett a búza, learatták az aratók, lenn a szérűn kicsépelték.
   Megy, mendegél Fürge Sünke, találkozik a Farkassal.
   – Hová sietsz, Fürge Sünke? Ülj le kissé megpihenni!
   – Igazad van, Farkas koma! Sietségnek semmi haszna: de a Róka asszony beteg. György-nap reggel voltam nála, neki viszek hideg vizet. Nála vár rám Medve asszony, neki meg a gyomra sajog, vadkörtétől fáj a gyomra. Hát te hogy vagy, Farkas koma?
   – Rosszul bizony, nagyon rosszul. Borjút vittem a hegyekbe, megviselt a nehéz munka. Azóta is fáj a hátam, forró lázban ég a testem. Jaj, ha hoznál orvosságot!
   Rögtön felel Fürge Sünke:
   – Látod, látod, Farkas koma, kár volt neked úgy sietned! Sietségnek semmi haszna. Mondok egyet, Farkas koma: eredj te is arra, balra, Róka asszony kunyhójába! Hozok neked hideg vizet, attól menten jobban leszel.
   Továbbgurult Fürge Sünke. Ment, mendegélt, meg is unta, meg-megállt pihenni sokszor.
   Már az idő őszre fordult, hópihék is szállingóztak.
   Szembejön a Nyulam-Bulam.
   – Hová sietsz, Fürge Sünke ? Állj meg kissé megpihenni!
   – Igazad van, Nyulam-Bulam! Sietségnek semmi haszna. De a Róka asszony beteg, neki viszek hideg vizet. Ott van nála Medve asszony, vackor körtét evett szegény, megfájdult a gyomra néki. Vár a vízre, hátha használ. Ott van aztán Farkas koma, borjat cipelt, meghűlt, lázas. Viszek neki hideg vizet. Hát te hogy vagy, Nyulam-Bulam ?
   – Bizony rosszul, Fürge Sünke! Most voltam a bírónénál, paprikával kínált engem, sós-ecetes uborkával. Nagyon sós volt, jaj be rossz volt! Most is fáj a nyelvem tőle. De jó volna inni egyet!
Nagyot nevet Fürge Sünke.
   – No, ha úgy van, mindjárt hozok teneked is hideg vizet. Látod, látod, mért siettél ? Bekaptad a zöldpaprikát, bekaptad a sós uborkát, most azután fáj a nyelved! Sietségnek semmi haszna. Menj csak balra, ballagj arra, Róka asszony kunyhójába! Várj meg ottan, mindjárt megyek, mindjárt én is ottan leszek, csak elébb a kútra megyek, csak a csuprot megmerítem.
   Továbbmegyen Fürge Sünke. Megy, mendegél, meg is unja. Meg-megáll pihenni gyakran.
   Végre eljutott a kútig, ottan leült megpihenni. Vízzel tölti csuprocskáját, és elindul visszafelé.
   Ment, mendegélt, meg is unta. Meg-megállott, eltűnődött. Beszélgetett ezzel-azzal, nézelődött, majd elindult. Jaj, ki tudná, merre járkált?
   Elmúlt bizony három év is, mire végre, nagy sokára eljutott a Róka asszony kicsi kerek kunyhójába.
   Vártak ott rá mind a négyen: Róka asszony, Medve asszony, Farkas koma, Nyulam-Bulam.
   Fürge Sünke, hogy ezt látja, nekiszalad, ugrik egyet. Megbotlik egy fagyökérben, orra bukik Fürge Sünke. Eltörött a rózsás csupor, kiömlött a friss forrásvíz.
   Rákiáltott Róka asszony:
   – Miért siettél, Fürge Sünke? Sietségnek semmi haszna!
   – Igazad van, Róka asszony! Siettem és pórul jártam. Kár volt nékem úgy sietnem: lám, a vizet kiöntöttem!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése