2014. szeptember 19., péntek

Szalai Borbála: Kár, de kár!

Észrevétlen eltűnt a nyár 
odalett! 
Tarsolyában elvitte a 
meleget. 
Hová ment el? Ki tudja, most 
merre jár? 
Gesztenyefán varjú búsul 
"kár, de kár"

Megjött az ősz, munkához lát 
festeget. 
Keze nyomán sárgulnak a 
levelek. 
Aranyszínű lett az erdő, 
a határ, 
a vén varjú meg csak fújja: 
"kár, de kár!"

Felvidítlak, varjú pajtás!- 
Szól a szél.- 
Hallgasd csak meg, szélfuvolám 
hogy zenél! 
Süvítő dalt fütyül a szél, 
muzsikál.

De a varjú csak azt mondja: 
"Kár, kár, 
jaj, de kár, 
hogy a nyár 
messze jár!"


Csanádi Imre: Alma

Érik az alma,
hajlik a gallya,
fűre hajlik, mint egy sátor,
sok édes almától.
Szedjük,
kapjuk,
habosra harapjuk, -
a többivel mi legyen?
holnapra
hagyjuk.


Gyors munka (bolgár népmese)

   György napján már kora reggel útra kelt a sündisznócska. Ment, mendegélt le a hegyről, elhaladt a kunyhó mellett, ahol Róka asszony lakott.
   – Szép jó reggelt, Róka asszony! Hogy szolgál az egészséged?
   – Bizony rosszul, nagyon rosszul! Beteg vagyok, Fürge Sünke!
   – Mi bajod van, Róka asszony?
   – Három napja beteg vagyok, kivert a láz, nem alhatok. Kiszáradt az ínyem, torkom, nincs ki nekem vizet adjon. Fürge kis Sün, szépen kérlek, hozz nekem egy csupor vizet! Fogd a rózsás, tarka csuprot, eredj vele le a kútra! Aztán siess vissza, gyorsan, majd elpusztulok szomjamban!
   – Meglesz, meglesz, Róka asszony! Máris megyek, hozok vizet! Csak te várj rám türelemmel, mert sietni nem szeretek.
   Fogta Sünke azt a csuprot, ballagott a hűvös kútra. Ment, mendegélt, meg-megállott, leült kicsit megpihenni. Elnézte a kaszásokat, hallgatta a kasza-pengést.
   Megszáradt a kövér széna, szénaboglyák illatoztak.
   Hát ahogy megy Fürge Sünke, találkozik a Medvével.
   – Hová sietsz, Fürge Sünke ? Várj egy kissé! Pihenj egyet!
   – Igazad van, Medve asszony! Minek is így nyargalászni? Nincsen annak semmi haszna. De a Róka asszony beteg. György-nap reggel voltam nála, ő küldött el hideg vízért, le a kútra, arra tartok.   Sietnem kell őmiatta. Hát te hogy vagy, Medve asszony?
   – Rosszul bizony, nagyon rosszul. Éretlen volt még a körte, amit tegnap este ettem, hitvány vackor.
Megfeküdte a gyomromat.
   – Úgy kell neked, mért siettél ? Mért nem vártál, míg beérik ? Sietségnek semmi haszna. Mondok egyet, Medve asszony! Térj be most a Rókánéhoz, én is odamegyek aztán, vizet hozok, hideg vizet. Te is ihatsz egy-két kortyot, elmúlik a gyomorfájás.
   Úgy is tett Medve asszony. Bekopogott Rókánéhoz, Fürge Sünke gurult tovább. Ment, mendegélt, meg is állott, meg-megállt pihenni sokszor.
   Közben megérett a búza, learatták az aratók, lenn a szérűn kicsépelték.
   Megy, mendegél Fürge Sünke, találkozik a Farkassal.
   – Hová sietsz, Fürge Sünke? Ülj le kissé megpihenni!
   – Igazad van, Farkas koma! Sietségnek semmi haszna: de a Róka asszony beteg. György-nap reggel voltam nála, neki viszek hideg vizet. Nála vár rám Medve asszony, neki meg a gyomra sajog, vadkörtétől fáj a gyomra. Hát te hogy vagy, Farkas koma?
   – Rosszul bizony, nagyon rosszul. Borjút vittem a hegyekbe, megviselt a nehéz munka. Azóta is fáj a hátam, forró lázban ég a testem. Jaj, ha hoznál orvosságot!
   Rögtön felel Fürge Sünke:
   – Látod, látod, Farkas koma, kár volt neked úgy sietned! Sietségnek semmi haszna. Mondok egyet, Farkas koma: eredj te is arra, balra, Róka asszony kunyhójába! Hozok neked hideg vizet, attól menten jobban leszel.
   Továbbgurult Fürge Sünke. Ment, mendegélt, meg is unta, meg-megállt pihenni sokszor.
   Már az idő őszre fordult, hópihék is szállingóztak.
   Szembejön a Nyulam-Bulam.
   – Hová sietsz, Fürge Sünke ? Állj meg kissé megpihenni!
   – Igazad van, Nyulam-Bulam! Sietségnek semmi haszna. De a Róka asszony beteg, neki viszek hideg vizet. Ott van nála Medve asszony, vackor körtét evett szegény, megfájdult a gyomra néki. Vár a vízre, hátha használ. Ott van aztán Farkas koma, borjat cipelt, meghűlt, lázas. Viszek neki hideg vizet. Hát te hogy vagy, Nyulam-Bulam ?
   – Bizony rosszul, Fürge Sünke! Most voltam a bírónénál, paprikával kínált engem, sós-ecetes uborkával. Nagyon sós volt, jaj be rossz volt! Most is fáj a nyelvem tőle. De jó volna inni egyet!
Nagyot nevet Fürge Sünke.
   – No, ha úgy van, mindjárt hozok teneked is hideg vizet. Látod, látod, mért siettél ? Bekaptad a zöldpaprikát, bekaptad a sós uborkát, most azután fáj a nyelved! Sietségnek semmi haszna. Menj csak balra, ballagj arra, Róka asszony kunyhójába! Várj meg ottan, mindjárt megyek, mindjárt én is ottan leszek, csak elébb a kútra megyek, csak a csuprot megmerítem.
   Továbbmegyen Fürge Sünke. Megy, mendegél, meg is unja. Meg-megáll pihenni gyakran.
   Végre eljutott a kútig, ottan leült megpihenni. Vízzel tölti csuprocskáját, és elindul visszafelé.
   Ment, mendegélt, meg is unta. Meg-megállott, eltűnődött. Beszélgetett ezzel-azzal, nézelődött, majd elindult. Jaj, ki tudná, merre járkált?
   Elmúlt bizony három év is, mire végre, nagy sokára eljutott a Róka asszony kicsi kerek kunyhójába.
   Vártak ott rá mind a négyen: Róka asszony, Medve asszony, Farkas koma, Nyulam-Bulam.
   Fürge Sünke, hogy ezt látja, nekiszalad, ugrik egyet. Megbotlik egy fagyökérben, orra bukik Fürge Sünke. Eltörött a rózsás csupor, kiömlött a friss forrásvíz.
   Rákiáltott Róka asszony:
   – Miért siettél, Fürge Sünke? Sietségnek semmi haszna!
   – Igazad van, Róka asszony! Siettem és pórul jártam. Kár volt nékem úgy sietnem: lám, a vizet kiöntöttem!


2014. szeptember 11., csütörtök

Darázs Endre: Őszi posta

Egyre-másra jönnek
a hűvös szelek,
és zsákszámra hoznak
sürgős levelet.

Pirosat, meg sárgát,
barnát vegyesen,
csak zöldet nem hoznak
most már egyet sem.


Gazdag Erzsi: Esik eső

Esik eső,
nagy a sár.
A kis madár
miben jár?

Nem csizmában,
cipőben,
mezítláb jár
esőben.

Lábbelije
ha volna,
panaszosan
nem szólna;

”Kis cipő,
nagy cipő,
elkelne  a
jó idő!”


Szalai Borbála: Mogyorót szedtem

Zöld erdőbe  mentem,
mogyoróra leltem.
Ettem is, szedtem is,
megtömtem a zsebem is.
Ami pedig ottmaradt -
mókusoknak hagytam azt!


Mentovics Éva: Almaszedés

Már messziről mosolyog,
rám nevet a fáról.
Mintha csak azt suttogná:
szedjem le az ágról.

Karomon a kis kosár,
szaladok is menten,
hogy az érett, roppanós
almákat leszedjem.

Terebélyes fa alatt
lábujjhegyre állva
leszakajtom sorba mind,
s rakom a kosárba.


2014. szeptember 9., kedd

Kányádi Sándor : Fakó lovon léptet

Fakó lovon léptet,
dönnyög, dudorászgat.
Számba veszi minden
kincsét a határnak.

Megnézi a krumplit,
a tengeri táblát :
messziről meglátszik,
ha jól megkapálták.

Aztán gyalogosan
a kertekhez kószál:
leng utána egy-egy
ezüstfehér hajszál. 

S amint megy, a fákról
alma, dió, körte,
szilva, barack pottyan
elébe a földre.

Nézelődik az ősz
- mert ki más is volna -,
nézi, mi lenne még
végezni valója.

S amint nézelődik,
lát egy vetőgépet,
és nekilát mindjárt 
a búzavetésnek.


Jánky Béla: Szól a gólya

Szól a gólya:- kelep, kelep,
 nem várom be itt a telet.
Ha maradok, ha bevárom,
ki kelepel majd a nyáron?


2014. szeptember 8., hétfő

Kányádi Sándor: Őszeleji kívánság

A vadludak és a darvak
már az égre ékelődnek;
hosszú őszt a maradóknak,
jó utat az elmenőknek.

A fecskék is készülődnek,
sürgönydróton sorakoznak;
jó utat az elmenőknek,
hosszú őszt a maradóknak.

Az árnyékok vékonyodnak,
a patakok hűvösödnek;
hosszú őszt a maradóknak,
jó utat az elmenőknek.

Gyapjasodnak a kis őzek,
vöröslik a lenyugvó nap;
jó utat az elmenőnek,
hosszú őszt a maradónak.


Polgár István: Szeptemberi vendég

Hull az eső. Monoton
kopogását hallgatom.
Vendég kopog, ismerős:
bebocsátást kér az ősz.


Áprily Lajos: Kopogtatás

Micsoda csattogó zakata ez? –
Kiáltottam ki – zeng a házeresz!
Kis cinke-ács volt. Mégis meghatott:
Csőrével már az ősz kopogtatott.


2014. szeptember 1., hétfő

Zelk Zoltán: Hová futsz te kicsi őz?

Hova futsz, te kicsi őz?
- Oda, ahol várnak,
ahol sárga falevél
búcsút int a nyárnak...

- És az hol van, merre van?
- Hát az éppen arra,
ahol most lép rá az ősz
az első avarra...

- S ha odaérsz, ott maradsz
őszi őzikének?
leszel társa rozsdaszín
fűnek, falevélnek?

- Dehogy leszek! Szaladok
onnan is, tovább is,
vár énrám a január,
vár a Február is...

Vár énrám száz téli táj,
hóba bújt vidékek,
egy nap hegyre szaladok,
másnap völgybe érek...

Futok, futok, hóvirág
nő lábam nyomában,
fehérszirmú csillagok
bámulnak utánam...

De csak tovább szaladok,
amíg majd az ágak,
az ágakon a rügyek
jónapot kívánnak:

"Szép jó napot kicsi őz,
jókor jöttél erre,
épp most lépett a Tavasz
az első füvekre..."

Akárhova futok én,
ha őszbe, ha télbe,
akkor is csak a tavasz,
csak a nyár elébe!


Esik eső... - mondóka

Esik eső csepereg,
sárga levél lepereg,
esik eső ujjujj ujj,
hozzá még a szél is fut.

Esik eső ajjajjaj,
mindjárt itt a zivatar,
tüzes villám cikázik,
aki nem fut, megázik.

Esik eső, csepereg,
sárga levél lepereg.
Elcsendesült már az erdő,
vége felé az esztendő.