2014. augusztus 27., szerda

Bornemissza Endre: Ess, eső, ess!

Sötét felleg eget ellep,
hegyet ellep, völgyet ellep,
a vidékre ránehezül,
ember, állat bújik, elül. 

Dörren, reccsen, eső cseppen,
esik is már sűrű cseppben,
hull a zápor, fákat páhol,
porzik isten igazából. 

Akol, pajta hátát tartja,
csak a liba nevet rajta,
szárnyát tárja, nyitja, rázza:
- Ess eső, ess! Kiabálja.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése