2014. február 20., csütörtök

Jékely Zoltán: A három pillangó

   Volt egyszer három pillangó: egy sárga, egy piros meg egy fehér. Vígan játszadoztak a verőfényes mezőn, virágról virágra szálldostak, táncoltak, repdestek jókedvükben.
   De hirtelen beborult az ég.  Közeledett a vihar.
   - Repüljünk haza!- mondta a sárga pillangó, ijedten pergette a szárnyát.
   - Minél gyorsabban!- mondta a piros is, a fehér is, és elindultak gyors szárnyalással.
   Éppen jókor értek haza, mert a zápor már megeredt s egyre vizesebb lett a szárnyuk.
   De a ház ajtaját nem tudták kinyitni, s az eső mind jobban és jobban szakadt.
   - Menjünk a sárga tulipánhoz!- mondta a sárga pillangó,- az majd bebocsát.
   És a szakadó esőben elvergődtek a tulipánhoz, könyörögni kezdtek neki:
   - Sárga tuli, nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől!
    De a tulipán így felelt:
   - A sárgának szívesen kinyitom, de a pirosnak és a fehérnek nem.
   Erre a sárga így felelt a szívtelen tulipánnak;
   - Ha testvéreimet nem bocsátod be, inkább én is kint maradok!
   A tulipán csak ingatta a fejét, de a kelyhét nem nyitotta ki. Az pedig mind sűrűbben szakadt.
   - Menjünk a fehér tulipánhoz!- mondta a fehér pillangó.
   Ázva- fázva elvergődtek a tulipánhoz, s szépen kérlelni kezdték:
   - Kis tuli, nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől!
   De a tulipán így felelt:
   - A fehéret örömest befogadom, de a sárgát és a pirosat nem.
   Erre a fehér pillangó így felelt:
   - Ha testvérkéimet nem fogadod be, inkább én is kint maradok. Inkább ázzunk együtt, mintsem hogy elhagyjuk egymást.
   A szívtelen tulipán csak ingatta a fejét, s kelyhét nem nyitotta ki. Az eső pedig már zuhogott. A pillangók szárnya már teljesen átázott.
   - Menjünk a piros tulipánhoz!- mondta a piros pillangó. A szakadó esőben elvergődtek a piros tulipánhoz, és könyörögni kezdtek neki:
   - Kis tuli nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől!
   De a szívtelen tulipán így felelt.
   - A pirosat szívesen beengedem, de a fehéret és sárgát nem.
   - Ha testvéreimet nem bocsátod be, inkább én is kint maradok!- mondta a piros pillangó is.
   Tovább vergődtek hárman csurom vizesen a szakadó esőben. Hímporuk már elázott, csápjuk kókadozott, szárnyuk össze- összetapadt, még a lelkük is átázott. Csetlettek- botlottak fűszálról- fűszálra és egy- egy lapulevél alatt húzták meg magukat. De a szél oda is besüvöltött és becsapott az eső.
           Süss fel nap, süss fel nap,
           Szárogasd meg szárnyamat,
           Nyisd ki a virágokat!- könyörgött a három didergő pillangó. 

   A nap meghallotta a sűrű felhők mögül a pillangók esdeklő beszédét, és annyira megilletődött, hogy a felhőket elűzte, meleg fényt árasztott a mezőre, s a pillangók szárnyát egy- kettőre megszárította.

   S a három pillangó újra táncolt, repdesett vígan, míg csak le nem nyugodott a nap.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése