2014. január 1., szerda

A vajaspánkó (orosz népmese)

   Élt egyszer egy öregember és egy öregasszony.
   Kéri az ember az asszonyt.
   - Süss nekem anyjuk vajaspánkót.
   - Ugyan miből süssek? Egy csepp lisztünk sincs.
   - Ej, te asszony! Kapard le a kosár oldalát, seperd fel a magtárt: hátha kerül így egy kis liszt.
   Úgy is tett az öregasszony: lekaparta a kosár oldalát, felseperte a magtárt, s került is liszt két marékkal. A tésztába tejfelt kevert, pánkót vágott belőle, kisütötte vajban s kitette a pánkót az ablakba hűlni.
   Elunta magát a vajaspánkó , legurult a lócára, a lócáról a padlóra , s a padlóról legurult az ajtó felé.    Átgurult küszöbön a tornácra, a tornácról a lépcsőre, a lépcsőről az udvarra, az udvarból túl a kapun, mindig messzebb és messzebb.
   Gurult, gurult az úton és szembe jött vele egy nyúl.
   - Megeszlek te vajaspánkó !
   - Ne egyél meg sandaszemű! Inkább hallgasd meg milyen szépet énekelek neked !A nyúl hegyezni kezdte a fülét, s a vajaspánkó rákezdte az éneket:

Vajaspánkó a nevem
Elmondom eredetem:
Magtárban sepertek,
Kosárról kapartak
Tejfellel kevertek
Kemencén sütöttek
Ablakon hűtöttek.
Megszöktem az otthonomtól
Gazduramtól, asszonyomtól
Mért féljek nyúl tőled?
Megszököm előled!

   S tovább gurult. Úgy eltűnt a nyúl szeme elől mintha ott sem lett volna.
   Begurult a vajaspánkó az ösvényen az erdőbe, s találkozott a farkassal.
   - Megeszlek te vajaspánkó!
   - Ne egyél meg ordas farkas! Szépet énekelek neked.
   És fújni kezdte:

Vajaspánkó a nevem
Elmondom eredetem:
Magtárban sepertek,
Kosárról kapartak
Tejfellel kevertek
Kemencén sütöttek
Ablakon hűtöttek.
Megszöktem az otthonomtól
Gazduramtól, asszonyomtól
Megszöktem a nyúltól,
Miért féljek farkas tőled?
Mindjárt megszököm előled!

   S tovább gurult. Úgy eltűnt a farkas szeme elől mintha ott sem lett volna.
Gurult, gurult a vajaspánkó az erdőben,s szembe jött vele a medve. Csörtet, töri a lombot, rontja a bokrot.
   - Megeszlek te vajaspánkó!
   - Ne egyél meg tányértalpas, ugyan miért is ennél meg?
   S a vajaspánkó már rá is kezdte:

Vajaspánkó a nevem
Elmondom eredetem:
Magtárban sepertek,
Kosárról kapartak
Tejfellel kevertek
Kemencén sütöttek
Ablakon hűtöttek.
Megszöktem az otthonomtól
Gazduramtól, asszonyomtól
Megszöktem a nyúltól,
Ordas farkas úrtól,
Miért félnék medve tőled?
Megszököm mindjárt előled!

   S tovább gurult. Úgy eltűnt a medve szeme elől mintha ott sem lett volna.
Gurult, gurult a vajaspánkó, s szembe jött vele a róka.
   - Jó napot vajaspánkó! Ej, milyen jóképű, milyen pirospozsgás vagy!
De a vajaspánkó már rá is kezdte:

Vajaspánkó a nevem
Elmondom eredetem:
Magtárban sepertek,
Kosárról kapartak
Tejfellel kevertek
Kemencén sütöttek
Ablakon hűtöttek.
Megszöktem az otthonomtól
Gazduramtól, asszonyomtól
Megszöktem a nyúltól,
Ordas farkas úrtól,
Mackó Miska úrtól,
Miért féljek hát tetőled?
Megszököm könnyen előled!

   - Felséges ének!- szólt a róka. - Csak az a baj, hogy megöregedtem,kedvesem,rosszul hallok. Ülj csak ide az orrocskámra, s fújd el mégegyszer.
   Nagyon jól esett a vajaspánkónak, hogy így megdicsérték az énekét. felugrott a róka orrára és újrakezdte:
   - Vajaspánkó a nevem…..
   Abban a pillanatban a róka – hamm - bekapta.
   Ha a róka a vajaspánkót be nem kapta volna, az én mesém is tovább tartott volna!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése