2013. május 8., szerda

Tóth Anna: A tekergő lovacska

- Hapci! - mondta Zénó a ló.
Hátán nem volt ma takaró.
Eső esett, fújt a szél is,
Ugrándozni kiment mégis.

Rákiáltott Pál a lovász:
- Mi van fejedben, tán kovász?
Megfázhatsz most kint a réten,
Ápolhatlak egész héten!

Úgy tett Zénó, mint ki süket.
Erdő felé tovább üget.
A lovász meg fut utána,
De a paci gyorsabb nála.

Fáknak lombja széles ernyő.
Nem ázik már a tekergő.
Ahogy áll az ágak alatt,
Fején nagyot koppantanak.

- Elnézést, de fának néztem!
Szabad bocsánatát kérnem?
Harkály vagyok, erdődoktor,
Beteg fáknak gondját oltom.

- Örülök, hogy megismertem!
Innen moccanni sem mertem!
Eltévedtem, nagy az erdő,
Többé nem leszek tekergő!

- Várjon kicsit, mindjárt jövök!
Magas égig felrepülök.
Istállóját megkeresem,
Aztán útján elvezetem.

Harkály, ahogy megígérte,
Lovacskánkat elkísérte.
Hogyha nem kísérte volna,
Most a mesénk tovább szólna.  




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése