2013. március 5., kedd

Gárdonyi Géza: A kis csacsi meg a nagy nyuszi


   - Kelj fel kis csacsi fiam - szólt hajnalban a nagy csacsi az istállóban. - Kiviszlek ma a mezőre.
   Hopp, felugrik a kis csacsi. Összeüti a bokáját. Jó reggelt kíván a mamájának és kérdezi a fülét vidáman megbillentve.
   - Mi az a mező, anyukám?
   - A mező - feleli a nagy csacsi - nem egyéb, mint egy nagy-nagy zöld asztal. Olyan nagy, hogy az egyik szélétől a másikig sohase tudod végigenni. 
   Ez tetszett a kis csacsinak. Táncolva ment az anyja után a mezőre. Amint ott legelésznek, egyszer csak odafut az anyjához a kis csacsi:
   - Jaj, de megijedtem.
   - Mitől?
   - Furcsát láttam.
   - Mit láttál?
   - Icike-picike kis csacsikat.
   - Mekkorákat?
   - Mint a fülem.
   - Nem lehet az.
   - De bizony. Úgy ugráltak, mint a szöcske. Gyere, nézd meg, ha nem hiszed.
   Odavezeti az anyját. Hát két kis nyúl ül ott a fű között. Éppen mosakodtak.
   - Jaj, mit látok? Mekkora két nyulat látok? - kiáltott a kis nyúl.
   - Nem nyulak ezek, te kis csacsi - szólt az öreg nyúl.
   Az öreg szamár, pedig azt mondta erre a fiának: 
   - Nem csacsik ezek, te kis nyúl.
   És mind a ketten barátságosan néztek egymásra. 
   Mikor jól megnézték egymást, a kis csacsi hazament a nagy csacsival és a kis nyuszi a nagy nyuszival.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése