2013. február 2., szombat

A király nyulai


   Hol volt, hol nem volt, még hetedhét országon is túl, volt egyszer egy szegény asszony s ennek három fia. Olyan szegények voltak, mint a templom egere, vízzel főztek, s bottal rántották be, úgy éltek egyik napról a másikra. A legények megelégelték ezt a keserves életet, s rászánták a fejüket, hogy már csak valamerre kimozdulnak hazulról, mert így nem lehet, míg a világ s még két nap.
   Azt mondja egyszer a legidősebb az anyjának:
   - Édesanyám, süssön nekem egy hamuba sült pogácsát, mert én elindulok szerencsét próbálni.
Süt is a szegény asszony, s a legény elindult világgá. Megy, mendegél ország-világ ellen, hegyen-völgyön átal, s egy aranyos kúthoz ér. Letelepszik melléje, előveszi a hamuba sült pogácsát, s falatozni kezd belőle. Amint ott eddegélne, csak elejbe szökik egy kis egérke, s azt mondja:
   - Hallod-e, te legény, adj egy falást abból a pogácsából, éppen hét napja, hogy egy befaló falást sem ettem!
   - Nem bánom én - mondja a legény -, ha hetvenhét napja nem ettél is, bár nekem elég legyen.
   Csak elcincog nagy szomorúan az egérke, bebújt egy likba, a legény pedig továbbmendegélt. Addig ment, addig ment, hogy éppen a király városába ért. Egyenesen a király palotájának tartott, leült a kapu elejbe, s ott várta a jó szerencsét. Hát egyszer csak kijő a király maga, meglátja a legényt, még köszön is neki, s meg kérdezi:
   - Mi járatban vagy, te szegény legény?
   - Én bizony, felséges királyom, életem-halálom kezedbe ajánlom, szolgálatot keresek, ha valahol találnék.
   Azt mondja a király:
   - Gyere csak be, te legény, van az udvaromban száz darab nyúl, ezeket rád bízom. Hajtsd ki a mezőre, de úgy őrizd, hogy el ne találjon veszni egy is, mert aztán a nyulak s a fejed!...
   Másnap reggel kihajtja a legény a száz darab nyulat, de bizony ahogy kiértek a mezőre, százfelé futottak. Haj, megszontyolodik a legény, még nézni sem mert a király palotája felé, megfutamodott s hazáig meg sem állott. Elbeszéli otthon, hol járt, merre járt, mi minden történt vele. Előáll erre a második legény, hogy most már ő próbál szerencsét, s erősen köpte a tenyerét, hogy ő - tudom, istenem - megőrzi azt a száz nyulat, ha addig él is. Hanem az is úgy járt kivilágos világra, mint a legidősebb. Az aranyos kútnál ő is leült falatozni, az egérke tőle is kért egy falást a hamuba sült pogácsából, de ő bizony nem adott. Aztán addig ment, míg a király városába nem ért, beszegődött a királyhoz, de ahogy első reggel kicsapta a nyulakat a mezőre, a száz nyúl éppen százfelé futott.
   Hazament ez is nagy szomorúan, s most már a legkisebb legény cihelődött neki: hátha neki job­ban vált a szerencse. Süt az anyja egy hamuba sült pogácsát, akkorát, mint egy jó taliga­kerék, s azzal elindul világgá. Megy, mendegél, s elérkezik az aranyos kúthoz. Amint ott eddegélne, csak elejbe fut az egérke, s igen szépen kéri, hogy adjon neki egy falás pogácsát, mert éppen tizennégy napja, hogy nem evett.
   - Jó szívvel, te kicsi egérke - mondta a legény -, úgyis talán nem kell sokáig ebből a pogácsából élnem.
   Megköszöni az egérke, s azt mondja:
   - No, te szegény legény, jótett helyébe jót várj. Két bátyádtól kértem már, egyik sem adott, de nem is volt szerencséje egyiknek sem.
   Azzal befutott a likba, s egy kicsi kürtöt hozott magával.
   - Ezt a kürtöt neked adom - mondta az egérke -, tedd el, még hasznát veheted.
   - Ugyan bizony mit tudnék én ezzel csinálni? - kérdi a legény.
   - Csak vidd el - mondta az egérke -, s akármi veszedelemben légy, fuvintsd meg, s minden rossz jóra fordul.
   „No - gondolta magában a szegény legény -, ha nem használ, nem is árt, elviszem magammal” - s bedugta a tarisznyájába, továbbindult, s meg sem állott a király városáig s abban is a király palotájának kapujáig.
   Megérkezik, letelepszik a kapuban, s hát egyszer jön a király.
   - Mit keresel itt, te szegény legény? - kérdezi a király.
   Elmondja, hogy miben fáradozik: szeretne valami jó helyen szolgálatba állni.
   - Éppen jó helyen jársz - mondta a király -, van száz nyulam, ezeknek egy ügyes pásztor kéne, mert eddig még nem akadt kedvem szerint való.
   Egyszeribe kezet adnak, de a király ugyancsak lelkére köti a legénynek, hogy el ne vesszen a nyulakból egy is, mert aztán a nyulak s a feje...
   Jól van. A legény másnap reggel kimegy a mezőre a száz darab nyúllal, de még meg sem szagolják ezek a füvet, ahány, annyifelé iramodik.
   - Haj, haj! Álljatok meg, hé! - kiált a legény. - Mit csináljak most már? - Eszébe jut a kürt, előrántja, belefuvint, s hát, a száz darab nyúl egyszerre megfordul, s úgy összefut, mint megannyi juh.
   Látta ezt a király a palota tornácából, megcsavargatta a fejét, semmiképpen el nem tudta gondolni, hogy miféle ördöngős praktikával gyűjtötte össze a legény azokat a nyulakat.
   „No megállj! - gondolta magában. - Azért ma mégis hiányzik majd legalább egy a százból. Ha nem egyéb, próbára teszlek.”
   Mindjárt megparancsolja egy szolgálónak, hogy menjen ki a mezőre egy zsákkal, s kérjen a pásztortól egy nyulat a király nevében.
   Kimegy a leány, kéri a nyulat, de a legény azt mondja, hogy ő bizony nem ad, mert neki a feje drága.
   De így s de úgy - mondja a leány -, vendégség lesz a háznál, s a király mindkettőjüknek fejét véteti, ha nem lesz nyúl az asztalon.
   Amint így huzakodnának, honnét, honnét nem, csak ott terem a kicsi egérke, s odasuttint a legénynek:
   - Csak adj oda egyet, ne félj, a többit bízd reám!
   A legény hallgat az egérke szavára, fülénél fog egy nyulat nagy hirtelen, bedugja a zsákba, s a leány elindul vele. Abban a minutában csak felszökik az egérke a zsákra, s míg a leány százat lépne, kirágja a zsák végét, a nyúl kiugrik belőle, s úgy visszafut a többihez, mintha szemét vették volna. Az egérke pedig leszökött a zsákról, hirtelen felkapott egy nagy darab tehén­trágyát, s beledugta a zsákba a nyúl helyett.
   Megy este a legény haza, betereli a száz nyulat a nagy kapun. Hát jő elejbe a király, dúl-fúl, hogy reng belé az udvar.
   - Gyere csak, gyere, te kötélrevaló, mit küldtél te nekem a zsákban?!
   Felel a legény:
   - Én egy nyulat, felséges királyom.
   Hívják a szolgálót.
   - Mit adott neked a pásztor, te leány?
   - Nekem, felséges királyom, életem-halálom kezedbe ajánlom, igazán nyulat adott.
   - Hm - mondja a király -, még ilyet nem ettem világéletemben, hát most már hol a nyúl?
   Számlálják a nyulakat egyszer, kétszer, háromszor, de csak mindig száz jön ki.
   - No, hallod-e, te szegény legény - mondta a király -, még ilyen pásztorom sem volt, hogy küldjön is nyulat, s ne is hiányozzék a százból. Hát mit kívánsz?
   - Csak egy zsák pénzt, felséges királyom, mert nagy a szegénység otthon.
   A király tüstént méretett egy istenes nagy zsák pénzt, hogy a legény tizenkét ökörrel húzatta haza.       De bezzeg olyan erősen meggazdagodtak, hogy csudájára jártak messze földről.
   Ma is élnek, ha meg nem haltak.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése