2013. január 18., péntek

Kányádi Sándor: Elnémult a kis patak



Elnémult a kis patak,
elakadt a hangja,
jég födte be s a jeget
öles hó takarja.

Azt se tudnád, hol lehet,
merre volt a medre,
partja közét a nagy hó
színültig befedte.

De a füzek, az öreg
girbe-gurba strázsák,
az elnémult patakot
télen is vigyázzák.

Ösvény is fut rajta friss,
naponta-vert ösvény,
hogyha volna korcsolyám,
magam is felkötném.
  
Beállnék a gyermekek
vidám seregébe,
s tavaszt-hozó verseket
karcolnék a jégre. 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése