2013. január 31., csütörtök

A mezeinyúl és a sündisznó


   Egyszer egy szép nyári napon künn a mezőn találkozott egy mezeinyúl egy sündisznóval. A mezeinyúl bosszantani kezdte a sündisznót. Azt mondja neki:
   - Te sündisznó, ezekkel a horgas lábakkal hogy mersz te megindulni, hogy is tudsz te menni?
   A sündisznó nem hagyta magát, visszavágott szóval:
   - Én ezekkel a horgas lábaimmal jobban tudok futni, mint te azokkal az egyenesekkel!
   Azt mondja a nyúl:
   - Én azt nem hiszem.
   - Na, ha nem hiszed, akkor fogadjuk le.
   Hamar lefogadták. Csináltak egy nagy fogadást ketten. Mikor kész volt a fogadás, akkor azt kérdi a nyúl a sündisznótól:
   - Na, mikor futunk?
   Azt mondja a sündisznó:
   - Holnap reggel, mikor a nyolcórás vonat megy.
   Azt mondja a nyúl:
   - Miért nem most?
   - Azért, mert haza kell mennem, hogy egyek. Holnap reggel nyolc órakor ebbe a pontos helybe legyünk mind a ketten.
   Na, a sündisznó hazament. Otthon a felesége várta az étellel. Miután megvacsoráztak, hát elmesélte a feleségének, ami történt.
   - Ni te, én fogadtam a nyúllal, hogy én jobban tudok futni, mint ő.
   Azt mondja a felesége neki:
   - Ne szamárkodj, hát hogy tudnál te jobban futni, mint a nyúl?
   - Hagyd csak el te, majd kiokoskodjuk!
   Másnap reggel felkeltek, megreggeliztek, s kimentek a mezőre. De nem arra a föld végére mentek, ahol kellett hogy találkozzanak a nyúllal, hanem a másik végére; ott a feleségét a sündisznó beállította az egyik barázdába. Azt mondta neki:
  - Amikor a nyúl a másik barázdán ideér, akkor te jó előre kiálts „Én már itt vagyok!”
   Akkor a sündisznó elment a földnek a másik végére, s találkozott a nyúllal.
   - Szervusz, nyúl koma!
   - Szervusz, sündisznó koma!
   - Eljöttél?
   - Eljöttem!
   - Na, hát futunk?
   - Futunk.
   - Na de hogy futunk, hogy jobb legyen? - kérdezte a mezeinyúl.
   Azt mondta a sündisznó:
   - Én futok az egyik barázdában s te a másikban, hogy ne akadályozza egyik a másikat a futásban.
   - Helyes, jól van.
   A nyúl megállott az egyik barázdában, a sündisznó a másikban. Akkor a sündisznó azt mondta a nyúlnak:
   - Én számolok egy-kettő-hármat, s mikor a hármat mondom, elrugaszkodom.
   S a sündisznó olvasott:
   - Egy, kettő, három.
   Akkor mind a ketten nekirugaszkodtak, de a sündisznó csak kettőt ugrott, s lebújt a barázdába. De a másik sündisznó ott volt a másik végében a földnek, s mikor a nyúl odaérkezett, akkor rákiáltott:
   - Én már itt vagyok!
   Akkor azt mondja a nyúl:
   - Nem volt jól, még egyszer futunk!
   Akkor visszafordultak, s kezdtek visszafele futni, de az a sündisznó is csak kettőt ugrott, s lebújt. A nyúl tőle telhetőleg futott, úgy, hogy annál jobban még nem futott soha. Mikor a föld végéhez érkezett, a másik sündisznó azt kiáltja:
   - Én már itt vagyok!
   - Nincs jól, még egyszer futunk!
   Visszafele is megfutamodtak. A sündisznó lebújt, a nyúl pedig futott tőle telhetőleg. Mikor érkezett a másik végére a földnek, a másik sündisznó szintén kiáltja:
   - Én már itt vagyok!
   - Nincs jól - mondja a nyúl -, még egyszer futunk, negyedszer.
   Na de a nagy futásban megreszketősült a nyúl lába, és a föld közepénél elesett, nem bírt továbbmenni. A sündisznók pedig lekacagták a nyulat, övék volt a nyereség. Hazamentek nagy kacagva, s máig is élnek, ha meg nem haltak.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése